KalmarKriszti blogja

Húsvét tömören

Pászka

Pészah

Kivonulás 

Szabadság 

Húsvét 

Messiás

Út 

Júdás

Golgota 

Kínszenvedés 

Kereszt

Átok

Bűn

Szeretet

Alvilág 

Feltámadás 

Élet

Mennyország 

Öröklét

Húsvét 

Szürke világom

Elszürkült minden

szürke a lelkem

szürke a táj és

szürke a felhő 

szürke a testem 

szürke a távcső 

szürke a hitem

szürke a házam

szürke a vizem

szürke a lábam

szürke telepszik most a világra

szürke a lelkek nagy vajúdása

a szürkeségben valami eljő

Isten lehet vagy csak egy neoncső

fénye oszlatja a szürkeséget

kettéválasztja a szürke léget

szívemben fény gyúl

valami éget

hová tette Isten a szürkeséget? 

Ez a mostani március

Március idusa lengeti a tájat, 

lángra kap a holdfény, bár a szíve fáradt. 

Vérvörös udvara hirdeti kínjait:

Ráhel siratja fiait és lányait.

Bánat-könnye csordul megannyi anyának,

imát zokognak a mennyei atyának.

Fénylő csillagok gyúlnak reményt sugallva:

egyszer szép nap virrad, csak a jelen csalfa.

Hol van most az Isten? Hol van most az ember?

Kifordult a világ,s bűne, mint a tenger.

Hol nem kell fegyver és béke van a szívben, 

Shalomban fürödve, ott lakik az Isten! 

Az Úr örökzöld köntöse

Ott álltam Isten előtt összetört szívemig ázva,

átitatva a Keserűség, a Fájdalom esőcseppjeivel.

A nehéz lelki teher alatt összeroskadva, sárba hullva,

amikor eszembe jutott, hogy hangosan megszólítsam Őt.

Félszegen felnéztem Rá, tekintetét kerülve,

és akkor... és akkor Ő ujjaival lágyan megérintett.

Gyengéden leemelte rólam a Tagadás kabátját.

Ó, te, Tagadás! Azt merted mondani, hogy nincs Isten?

Mondhattad, mert közben az Úr levette rólam Reményvesztett ingem.

"Itt állok, Uram! Látod? Ez vagyok Én!

Porból teremtettél és egyszer porrá leszek én.

De addig is: Add rám, Atyám, Szereteted hófehér ingét!

Add rám, kérlek, Hited örökzöld köntösét és ígérem:

életemben is és halálomban is hű szolgálód leszek én!"

Ekkor Ő meghallotta tűzzel telt szavam,

rám adta dicső fényével színezett örökzöld köntösét.

Új ruhámban, új emberként bátran nézek a szemébe.

Hite a sárból felemelt, fényétől kivirult a táj,

és Szeretete felszárította összetört lelkemről az esőcseppeket.

2016. március 

Írjunk strófákat!

Kezdődjön a játék

sorok közt vígjáték

hexameterekben

vagy jambusokban

melankolikusan

vagy ironikusan

fogod a tollat

valami ragad

a szamárfülre

valami tapadt

valami tapadt

a szamárfülre

olvasod állva

vagy éppen ülve

csontig áthűlve

írnék, de pont most

fagy le a telóm

tele mindennel

a hótaposóm

írnék biz’ Isten

költészet napjára

József Attila

születésnapjára

alkossunk strófákat,

mert ez jó buli

ház mögött ugat

a jólnevelt puli

csak a fejem ne fájna

jönne több sor is

élet vizéhez

kell egy kis só is

üdvözlök mindenkit

még Thomas Mannt is!