KalmarKriszti blogja
VersNyári este
Nyári este
Álmomhoz nyáron
muzsika csendül lágyan:
tücsök ciripel.
Őszies reggel haiku
Őszies reggel
Fátyolos blúzban
kávézik reggelente
az ébredő Nap.
Templomba érve
Templomba érve
Régen hoztam ajándékot,
a tálcám most is üres.
Elfelejtettem az illatod
és azt is, hogy mit szeretsz!
Csak nézem a kopott tálcám kezemben:
Itt sorakoztak rajta régebben
háláim, könnyeim, bánatom, örömöm...
Most nem látok rajta semmit.
Hová lettek?
Nem tettem rá! Elfelejtettem.
Vagy elvitte a hús-vér bálvány,
kinek szenteltem gondolataim, perceim?
Most újra előveszem,
hiszen üres kézzel nem állhatok Eléd!
Mint gyermek állok Előtted,
ki atyjához jön látogatóba
s ajándékot készít neki otthonról.
A templomba úgy lépek be,
mint szülői házba.
Látogatóba, de mégis haza.
Átnyújtom tálcám:
Tessék, itt a mindennapok gondja,
a háláim, a szorongásaim,
a félelmeim,
az érzéseim,
a nem érzéseim,
a jelenem,
a múltam,
a jövőm...
Fogd a kezedbe!
Markold és szorítsd!
Úgy szorítsd, hogy soha többé
ne tudjam visszavenni!
Neked adom.
A Tied.
Örökbe!
Új haikuim
*
Christianus
Légy égő gyertya
és hirdesd a sötétben :
fényért sosem kár!
*
Gyász
Lelkemre kötök
közös pillanatokból
emlék-koszorút.
*
Levendula
Méhekkel zengő
levendula illata
égi nyugalom.
*
Hála
Hála virágok
minden nap láncra fűzve
szerény gyöngysorom.
*
Búzatábla
Aranyló búza
könnyű széllel hajolva
ékszerként fénylik.
*
Templom
Oltár lángjánál
égi nyilaktól zengve
ébred a lélek.
*
Allergia
Nyárfavirágzás
nyáron hóesés széllel.
Tüsszentek. Igaz.
*
Szerelem
Szeret-nem szeret...
Zöld levelet tépkedek.
Na, ez örökzöld!
Locsolóvers
Locsolóvers
Locsolkodni jöttem,
A nyúllal ütköztem,
Kiborult a kölni,
Szabad-e locsolni?
*
Húsvétnak reggelén,
Mennyország peremén
Egy szép virág nyílott,
Rózsavízre vágyott.
Eljöttem öntözni,
Hagyományt ápolni,
Nem is rossz a kölni,
Szabad-e locsolni?