Jöjj, március!

Jöjj, március!

Március dala küszöbön szól,

szavaimat ellopták a tegnapok.

Fènyt várok a ború fölè,

de most a sötétsèg nagyobb.

Talán a fákon egy-kèt rügy,

egy-egy szirmát bontó virág,

madárcsicsergés a loncon

visszaadják a holnapot.

Körforgás az èlet, mint az èvszakok:

Tavaszra tèl,

tèlre tavasz,

születès ès elmúlás,

elmúlás ès születès.

Így lesz majd egyszer nèlkülem is.

Ès hogy ki vagyok,

ki leszek,

ki voltam?

Egy homokszem a sivatagban 

Isten tenyerèn.

(Kèsőbb vidám márciusi verssel èrkezem 🙂 )