Akkordok fènyèben

Akkordok fényében

Kigördül a csend az éjszaka leplén,

s a lámpák, mint hívó kezek

-fehéren, sárgán, halkan-

megáldják a teret.

Minden arc várakozás.

Lüktet bennünk a múlt,

mint gyermekkorunkban a nyár,

mikor először hallottunk valamit,

amit azóta is keresünk.

S jön az első hang.

Mint szárny,

mint áldozati füst,

mint ige az űrből-

s a szívünk felel rá,

egy néma „igen”-el.

Nem csak dallam ez,

hanem feloldozás.

Az énekbe valaki önmagát szőtte,

s most minket is magába fon.

Mi vagyunk a közönség,

de többek is annál:

szívek összeérnek

egy ritmusban,

és ez már 

nem taps-

hanem imádság.

(Neoton koncertből merítve) 😊