Vigaszom

Már egy éve nem vagy...

Orromat feszítik savas ízű könnyek...
Tán azt hiszed, nekem ettől sokkal könnyebb?
Szívemet borítják szürke jégvirágok,
nap ereje nem fog rajtuk - árnyak között járok.
Egy, mi felderíti lelkemet: mosolyod.
Hunyt szempillám mögé emlékeid lopod.
Ahogy mondod nekem: "szeretlek Kismanó"
messze suhan tőlem a bánatos való.
Szép volt ami szép volt - nem álom, de igaz.
Az hogy voltál nekem, az egyetlen vigasz!