Utolsó szívdobbanásom

Ha éjjel halk neszek simítják álmomat,
jól tudom, csak emléked, mi látogat.
Reggel, ha napsugár becézi arcomat,
érzem, hiszem: a te kezed mi símogat.
Ha magánysötétben dallamát idézem nevednek,
egy bársony álomhang súgja fülembe: szeretlek.
Múlhatnak gyászíz percek, napok, évek,
megtelhet hétköznaphomállyal a lélek,
lehet gondolnád, oly elcsépelt a frázis
- Te leszel bennem az utolsó szívbbanás is...