Tudtam

dreaming58•  2017. november 13. 14:49

Vállamra hajtotta fejét a fáradt délután.
Az égen csüggedt felhők lógtak.
Közöttük néha-néha kilesett a nap,
mint háborgó tengeren megrettent csónak.
Nem vártam semmit. Ültem csendesen.
Néztem hogy őszülnek a fák.
Hajukban egyre több a rozsda,
majd sírva mind a sárba dobják.
Az alkony lassan leereszkedett.
A kertre hasalt a homály.
Szeme sarkán könnycsepp reszketett.
Tudtam, hogy szíve érted fáj.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2017. november 14. 21:46

Gyönyörű, és a bánata most is átjárja azt aki olvassa...ölellek...

dreaming582017. november 13. 20:41

@merleg66: ...és én köszönlek - mint mindig...

merleg662017. november 13. 20:34

...nagyon szép és fájdalmas...mint mindig...

dreaming582017. november 13. 19:24

@Törölt tag: Köszönöm szépen! :)

dreaming582017. november 13. 19:24

@Metta: Köszönöm Margitkám :)

dreaming582017. november 13. 19:24

@PannaWhiteSaxon: Köszönöm szépen :)

Törölt tag2017. november 13. 19:15

Törölt hozzászólás.

Metta2017. november 13. 19:00

Csodás vers!

Törölt tag2017. november 13. 18:57

Törölt hozzászólás.

dreaming582017. november 13. 18:52

@skary: mit te is?

skary2017. november 13. 18:30

valamikó én is