Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tudtam
dreaming58 2017. november 13. 14:49
Vállamra hajtotta fejét a fáradt délután.
Az égen csüggedt felhők lógtak.
Közöttük néha-néha kilesett a nap,
mint háborgó tengeren megrettent csónak.
Nem vártam semmit. Ültem csendesen.
Néztem hogy őszülnek a fák.
Hajukban egyre több a rozsda,
majd sírva mind a sárba dobják.
Az alkony lassan leereszkedett.
A kertre hasalt a homály.
Szeme sarkán könnycsepp reszketett.
Tudtam, hogy szíve érted fáj.
Steel2017. november 14. 21:46
Gyönyörű, és a bánata most is átjárja azt aki olvassa...ölellek...
dreaming582017. november 13. 20:41
@merleg66: ...és én köszönlek - mint mindig...
merleg662017. november 13. 20:34
...nagyon szép és fájdalmas...mint mindig...
dreaming582017. november 13. 19:24
@Törölt tag: Köszönöm szépen! :)
dreaming582017. november 13. 19:24
@Metta: Köszönöm Margitkám :)
dreaming582017. november 13. 19:24
@PannaWhiteSaxon: Köszönöm szépen :)
Törölt tag2017. november 13. 19:15
Törölt hozzászólás.
Metta2017. november 13. 19:00
Csodás vers!
Törölt tag2017. november 13. 18:57
Törölt hozzászólás.
dreaming582017. november 13. 18:52
@skary: mit te is?
skary2017. november 13. 18:30
valamikó én is