Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Töprengés a "valahol" című versem kapcsán
dreaming58 2017. június 24. 21:22
Ez az előző megosztásom: valahol
******
Fura dolog ez a sorstól...
Sosem tudni, kit miért és mikor sodor utunkba, s azt sem, hogy kit miért sodor el...
Mostanában sokat gondolkozom ezen.
Megvan rá a jó okom...talán egyszer megírom... Jó kisregény lehetne belőle.
Lehet olyan, hogy valakinek három személy lakja a szívét?
Egy, aki már régesrég nem él, egy aki a közelmúltban távozott, és egy aki...nem is tudom...aki van is, meg nincs is. Aki életem első igazi nagy szerelme volt...akiről azt hittem sokáig (hiszen ez a hír terjedt róla) hogy meghalt. De nem...
Felbukkant a neten...beszélünk heti szinten telefonon, cseten...és azt hiszem ő is hasonlóképpen érez. Ez már nem igazán szerelem, inkább mélységes szeretet és aggodalom egymás iránt.
Van benne lelkifurdalás Krampuszom miatt - de hát ő már nincs itt!
Persze más sincs itt...és nem is lesz...nem akarom többet.
Csak beszélgetünk.
De jól esik...
dreaming582017. június 25. 20:20
@hextorini: @Rozella:
Oké, lányok...rendesek vagytok :)
Rozella2017. június 25. 15:11
Bizony, ahogy Krissi mondja, egyetértek! :)
hextorini2017. június 25. 13:21
@dreaming58: én is igy vagyok ezzel. de az ember társas lény. És szüksége van egy másikra... mert egyedül lehet élni, csak az nem jó. Nem jó, ha nincs a szívünkben valaki akinek ugyanúgy szüksége van ránk és aki kitölti a gondolatainkat, akiért aggódhatunk, félthetjük, akit szerethetünk. És viszontszeretve lenni a legfantasztikusabb érzés a világon. Te megélhetted ezt. Van aki évek, évtizedek óta nem. Ne mondj nemet a szeretetre. Az egyetlen amiért élni érdemes.
dreaming582017. június 25. 09:54
@skary:
Huhh...mivaaaan, temető mellett aluttááá ma?
skary2017. június 25. 05:24
akkó vigyé magaddaa ernyőt .)
dreaming582017. június 25. 00:54
@hextorini: Lehet hogy a lelkemnek kell. De a soha már kimondatott....én még egy veszteséget nem bírnék ki. Így esélyt sem adok rá...
Köszönlek
hextorini2017. június 24. 22:29
Kell ez a lelkednek, Éva, és semmi sem történik véletlenül. Fogadd, ússz vele, sodorjon... :) Szép napokat kívánok! És soha ne mondd, hogy soha ;)