Telihold idején

Trombitál a hold.
Telt ezüst képe ébren tartja
mindazt, ki lelkét szárítgatja rajta.
Kölcsönzött fényét hinti bőven,
az éjnyugalmat mind ellopja tőlem.
Az álmok tőle nyúlós hálóvá válnak,
és tövisei nőnek most a nyárnak:
szívemet döfik át, ha nem vigyázok.
A hold csak halad régi égi útján,
s bár nem szeretném mégis úgy bámul rám.
Az ő ideje újra s újra eljő.
Takarodót fúj az esti szellő.

Régebben írtam fix első és utolsó mondattal.
Első: Trombitál a hold.
Utolsó: Takarodót fúj az esti szellő.