~szomorkás~

Az esti utcán hűs szellő kószál,
fázik a lépés, fut a buta perc.
Sötétbe fúrja fejét az éjfél,
csillagot számlál, felhőket terel.

Újra és újra belémdöf az érzés,
csak a vén hold fénye kisér szüntelen.
Végtelen leplet borít rám hiányod.
A hajnal újra könnyeket terem.