Szívzörej

dreaming58•  2018. január 9. 10:41





Kopogtat az éj falán a hajnal,
tüskés bokrok, kopasz fák felett.
Derengésbe pislog álmos ablak.
Lángot vet a kósza képzelet.


Varjak ülnek hosszú néma sorban.
Kerítésem rozzant drótmagány.
Ilyenkor a derűlátás hol van?
Talán a Hold sötét oldalán...


Forgolódok, nyom a gyűrött párna,
szívemben a zord tél réme dúl.
Enyhülésről duruzsol a kályha.
Csak a szívem dörömböl vadul.


2018. január 9.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. január 10. 15:28

@BakosErika: Köszönöm szépen, drága Erika!

BakosErika2018. január 10. 06:02

Szép, megható vers Évám.

dreaming582018. január 9. 22:51

@merleg66: Köszönöm szépen Gábor! Ezt is megadott szavak inspirálták :)

dreaming582018. január 9. 22:50

@Metta: @Törölt tag: Köszönöm szépen :)

dreaming582018. január 9. 22:49

@Rozella: Bele :)
Köszönlek.

dreaming582018. január 9. 22:49

@R3ventlov: Köszönöm, kedves Zsolt - kitartó figyelmedet is :)

merleg662018. január 9. 22:15

Forgolódok, nyom a gyűrött párna,
szívemben a zord tél réme dúl.
Enyhülésről duruzsol a kályha.
Csak a szívem dörömböl vadul.

...nagyon szép és fájdalommal teli...

Törölt tag2018. január 9. 20:45

Törölt hozzászólás.

Metta2018. január 9. 19:11

Szomorúan szép vers születettet fájdalmadból!

Rozella2018. január 9. 18:38

"Varjak ülnek hosszú néma sorban.
Kerítésem rozzant drótmagány.
Ilyenkor a derűlátás hol van?
Talán a Hold sötét oldalán..."

ismét profin beleszőtted!

R3ventlov2018. január 9. 13:21

Kedves Éva, kivételes, gyönyörű alkotást szült szomorúságod, nagyon átérzem... minden sora igazi mély érzés... szeretettel olvastam, Zsolt