Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szívzörej
dreaming58 2018. január 9. 10:41
Kopogtat az éj falán a hajnal,
tüskés bokrok, kopasz fák felett.
Derengésbe pislog álmos ablak.
Lángot vet a kósza képzelet.
Varjak ülnek hosszú néma sorban.
Kerítésem rozzant drótmagány.
Ilyenkor a derűlátás hol van?
Talán a Hold sötét oldalán...
Forgolódok, nyom a gyűrött párna,
szívemben a zord tél réme dúl.
Enyhülésről duruzsol a kályha.
Csak a szívem dörömböl vadul.
2018. január 9.
dreaming582018. január 10. 15:28
@BakosErika: Köszönöm szépen, drága Erika!
BakosErika2018. január 10. 06:02
Szép, megható vers Évám.
dreaming582018. január 9. 22:51
@merleg66: Köszönöm szépen Gábor! Ezt is megadott szavak inspirálták :)
dreaming582018. január 9. 22:50
@Metta: @Törölt tag: Köszönöm szépen :)
dreaming582018. január 9. 22:49
@Rozella: Bele :)
Köszönlek.
dreaming582018. január 9. 22:49
@R3ventlov: Köszönöm, kedves Zsolt - kitartó figyelmedet is :)
merleg662018. január 9. 22:15
Forgolódok, nyom a gyűrött párna,
szívemben a zord tél réme dúl.
Enyhülésről duruzsol a kályha.
Csak a szívem dörömböl vadul.
...nagyon szép és fájdalommal teli...
Törölt tag2018. január 9. 20:45
Törölt hozzászólás.
Metta2018. január 9. 19:11
Szomorúan szép vers születettet fájdalmadból!
Rozella2018. január 9. 18:38
"Varjak ülnek hosszú néma sorban.
Kerítésem rozzant drótmagány.
Ilyenkor a derűlátás hol van?
Talán a Hold sötét oldalán..."
ismét profin beleszőtted!
R3ventlov2018. január 9. 13:21
Kedves Éva, kivételes, gyönyörű alkotást szült szomorúságod, nagyon átérzem... minden sora igazi mély érzés... szeretettel olvastam, Zsolt