Szárnyatlan szárnyalással

Sétálunk együtt a napsütésben

céltalan. Körül dúsan virít a táj,

elringunk az édes csendölelésben.

Most meg kéne halni tán azt mondtad

nekem, s ahogy a virító rétet nézem

érzem te is feslő virág vagy talán.

Egymásba költözött a lelkünk

s ha jön a dagály az éj tengerén

szárnyatlan szárnyalással szállunk

egy csillag felé repít a vágyunk. 

A Poen Poet fórumtémában született átirat Kassák Lajos: A szerelem körhintája című versére.

***

Azért elhoztam az eredetit is.

 Kassák Lajos A szerelem körhintája

Megyünk a fényben merre és kihez

nem tudjuk. Köröttünk bőségét ontja

a nyári táj beérett kertek csöndje.

Halni lenne jó mondtad az este

s hogy ballagunk a virágos réten át

virág vagy magad is nyíló virág.

Bennem élsz most én tebenned élek

s ha szétönti sötét vizeit az éj

szárnyak és vitorlák nélkül az űrben

egy csillag felé szállunk önfeledten.