Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Sors(talan)
dreaming58• 2017. szeptember 11. 13:49
A házfalakra ölelte magát
egy évszázad minden nyomora:
körbeveszi mint nyűtt kabát
- itt nem jutott mindig vacsora-
Ott belül most is korog.
Kinéz a ráncgyűrte magány
megrepedt ablakszemein.
Függönynek pókháló dukál.
Az ajtó ritkán nyikorog.
Résein besüvít a szél.
A pajtában csak a szén helye
- távolról nyaldossa a tél.
Már tudja, jobb nem lesz soha,
hát álmodik új életet
(jobb lesz ha már ott is marad)
végre a nap rá is nevet!
2017. szeptember 11.
dreaming582017. szeptember 12. 19:02
@Metta: Köszönöm szépen :)
Metta2017. szeptember 12. 13:14
Nagyon szép,csodás vers!
dreaming582017. szeptember 11. 21:29
@merleg66: Nem nagyon tudok vidámat írni most - az nem lenne most az "enyém"...
Látod erre (is) jók a megadottak, mert azokból a fórumban időnként egyszerűen nem tudok mást...csak azokat nem hozom át ide, mert annyira műnek érzem :)
Köszönöm a kedves figyelmedet!
dreaming582017. szeptember 11. 21:26
@Törölt tag: Köszönöm szépen.
merleg662017. szeptember 11. 21:10
...nagyon jó, de ebben is benne van a mérhetetlen fájdalmad...
Törölt tag2017. szeptember 11. 19:22
Törölt hozzászólás.
dreaming582017. szeptember 11. 19:14
@colomanusparvus:
Nem gondolkodtam rajta...jött és írtam - úgy 5 perc alatt (vagy annyi sem)
Köszönöm szépen :)
dreaming582017. szeptember 11. 19:12
@Pflugerfefi: Ez is olyan "ötperces" - csak jött, én meg írtam folyamatosan.
Ilyenkor megszáll valami (dili) :))))
Örülök - köszönlek!
colomanusparvus2017. szeptember 11. 17:45
Nagyszerű, ez nagyon meg van írva. Gratulálok.
Pflugerfefi2017. szeptember 11. 17:21
Nah ez aztán nem semmi!
Gratulalok! Tetszik!
dreaming582017. szeptember 11. 15:23
@Belle: Köszönöm...csak úgy jött...
Törölt tag2017. szeptember 11. 14:28
Törölt hozzászólás.