Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~reménytelen~
dreaming58• 2018. március 18. 15:17
A kémény füstből
stólát húz nyakába.
A tetőn lábujjhegyen
lép a szél.
Kormos cserepekre
lassan hull a pernye
- minden gyászolja:
elmentél -
Horpadt ereszcsatorna
szélén ül a bánat,
a fagyott föld felé
lógatva lábat.
Kábult szemekkel
néz az éj
csillagport hintve:
csalfa fény.
- álmom is súgja:
nincs remény -
Régi versem, picit leporolva..
dreaming582018. március 18. 20:55
@Steel: Köszönöm kedves szavaidat :)
Ölellek
dreaming582018. március 18. 20:54
@merleg66: Nem minden...bár így látszhat kívülről...csak ha rám jön, kiírom...
Köszönlek.
Steel2018. március 18. 20:45
Ó, de gyönyörű....bár lenne gyógyír a sebre, de tudom, erre nincs...érzem a sajátjaimon is... :( ölellek.
merleg662018. március 18. 18:59
már mindenki pakol csomagol
hisz nem jön vissza aki elment
de a fájdalom nyomodban lohol
övé az életedből minden percent