Parázzsá csitult (szonett)

dreaming58•  2015. október 16. 21:36

Lángok ölelte katlan volt lelkem,
tűzvörösbe játszó fény, ami fáj,
vagy tán kápráztató angyali táj.
Szikraeső özönlik most bennem.
 
Parázzsá csitult, bárhogy szerettem,
eltűnt ki meggyújtja, nincs aki vár.
Szegény kis szobám kietlen, sivár,
tüzemet rég hamuba temettem.
 
Füstje kaparja, szorítja torkom,
könnyem is hullik - magamban mondom:
aludj, s álmodban az ő képe vár!
 
Majd ha az őszből siklunk a télbe,
felnézek lentről a magas égre
- ott a tűzgyújtóm, onnan néz le rám!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582015. október 18. 12:39

@BakosErika: Köszönöm szépen, drága Erika :)

dreaming582015. október 17. 22:55

@skary: igen...

dreaming582015. október 17. 22:54

@Sea_Miller: Köszönöm szépen :)

BakosErika2015. október 17. 21:33

Nagyon szép lett, Évám. ♥

skary2015. október 17. 06:19

igen

Törölt tag2015. október 17. 05:52

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom