Őszbe ballagó

Őszbe szelídülnek már a nyári álmok,
fényfonatok között óvatosan járok.
Felettem aranyló levelek libegnek,
zöldjüket siratva lassan nincsbe vesznek.
 
Kopik a zöld pázsit, fogynak a remények
didergő ködfátylat húznak a bús éjek.
Egy ami vigasztal, a színek pompája,
rozsda, aranybarna, sárgával cifrázva.
 
Majd ha mind lehullott, meztelen fák várják
őszvégi jeges szél fájó tombolását,
később fehérségbe bújnak dideregve,
hófehér álmokat fagyasztva szívembe.