~ősz~

Fátyolos színek osonnak szerte
kertem sarkában már ősz kuporog.
Odébb még napfény siklik nevetve,
de távoli völgyekben köd gomolyog.
Az égre fényeket hímez a nappal.
Felhőkre csipke - kék övezi.
Odébb a szél lohol, fején kalappal,
hanyag mozdulattal karjára veti
a tegnapok álmát. Mindenen átlát.
Kikacagja vágyam, semmibe veszi.
Csak tör előre. Lassan meggyötörve
kezdik hullajtani fák a levelet.
Kiradírozza apránként a nyarat.
Elhozza bőséggel az esőkönnyeket.
Be kell látni, ősz lett.
Megszokott a díszlet.
Meztelenre vetkőzteti mind a kerteket.