Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ősz
dreaming58• 2017. november 14. 15:03
Rőtvörösbe vegyül ködök álmodása,
felhődunnát csomagol lágy ujjal a fákra.A reggelek félnek - már hangját a télnekhallják visszhangzani - megkopnak a fények.Napszítta hajával hasal szét a bús rét,szélvihar hajlítja az akácot hétrét.Mégis mosoly feszül időnként az égre,mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre...schmidtlivi2017. november 17. 01:10
"Mégis mosoly feszül időnként az égre,
mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre..."
gyönyörű...
BakosErika2017. november 15. 12:43
Nagyon szép vers, Évám.
Ölellek.
BakosErika2017. november 15. 12:42
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Rozella2017. november 15. 10:49
...és nem csak emlékezik de magában is hordja... Ez is szép lett!
dreaming582017. november 14. 22:26
@merleg66: Nagyon szépen köszönöm Gábor :)
dreaming582017. november 14. 22:21
@skary: :)
dreaming582017. november 14. 22:21
@Metta: Köszönöm szépen :)
merleg662017. november 14. 22:21
...csodaszép...szeretettel gratulálok.
dreaming582017. november 14. 22:19
@Steel: Ezt TE mondod, nekem?
Én elbújhatok az árnyékodban...
Igazán megtisztelő ez épp tőled, aki olyan csodákat írsz!
Steel2017. november 14. 22:12
Ez valami mesés...
Metta2017. november 14. 18:33
"Mégis mosoly feszül időnként az égre,
mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre..."
Nagyon szép!
skary2017. november 14. 15:40
aha