Ősz

dreaming58•  2017. november 14. 15:03

Rőtvörösbe vegyül ködök álmodása,

felhődunnát csomagol lágy ujjal a fákra.

A reggelek félnek - már hangját a télnek

hallják visszhangzani - megkopnak a fények.

Napszítta hajával hasal szét a bús rét,

szélvihar hajlítja az akácot hétrét.

Mégis mosoly feszül időnként az égre,

mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

schmidtlivi2017. november 17. 01:10

"Mégis mosoly feszül időnként az égre,

mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre..."

gyönyörű...

BakosErika2017. november 15. 12:43

Nagyon szép vers, Évám.
Ölellek.

BakosErika2017. november 15. 12:42

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Rozella2017. november 15. 10:49

...és nem csak emlékezik de magában is hordja... Ez is szép lett!

dreaming582017. november 14. 22:26

@merleg66: Nagyon szépen köszönöm Gábor :)

dreaming582017. november 14. 22:21

@skary: :)

dreaming582017. november 14. 22:21

@Metta: Köszönöm szépen :)

merleg662017. november 14. 22:21

...csodaszép...szeretettel gratulálok.

dreaming582017. november 14. 22:19

@Steel: Ezt TE mondod, nekem?
Én elbújhatok az árnyékodban...
Igazán megtisztelő ez épp tőled, aki olyan csodákat írsz!

Steel2017. november 14. 22:12

Ez valami mesés...

Metta2017. november 14. 18:33

"Mégis mosoly feszül időnként az égre,
mikor nyárról álmodott - emlékszik a fényre..."
Nagyon szép!

skary2017. november 14. 15:40

aha

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom