Örök szenvedély

Lángvirággá nyílt az éjfél - tünde fény,

dajkálja a bűvös nyári éj tova.

Szunnyadó parázsból éledő csoda,

végtelenbe táncoló szép tünemény.

Ha szerelmed rétjének lágy füve ér,

karjaid ha reám tűzzel fonódnak, 

újabb reményt fest szívembe a holnap:

lángokat kaphatok tőled tüzemért.

S ha majd szikrák szállnak szép fejünk felett, 

csendrobbanást festeget a képzelet.

Én tűzcsóvává válhatok kedvedért.

És egyesülve máglyává lesz létünk,

és egy ritmusra egy felé visz léptünk.

Örökös a láng, örök a szenvedély!

*****

Csak játékra írtam...

*******