Önfeledten

dreaming58•  2017. december 7. 20:25

Holdmosoly hasalt az égre,
az éj csupa ezüst fátyol,
Bársonytenyerére véve
kiragad a megunt mából.

Oda, hol csak igen terem,
esélye sincs tagadásnak.
Álomhinta nagyot lendül,
messze, hol örömök várnak.

Ott libbenve húnyt szemekkel
tudom, vársz rám: érzem karod.
Pillanatra elfeledem,
hogy régóta árva vagyok...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Pflugerfefi2017. december 8. 06:28

Szép! Szépen tudsz fájni...

dreaming582017. december 7. 22:17

@merleg66: Köszönlek.
Ennyire telik mostanában...

merleg662017. december 7. 22:13

...nagyon szépen szomorú...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom