Olvadó

dreaming58•  2017. február 19. 17:19

A napok lassan elolvadnak
a tél szétfoszló tenyerén.
Napsugarak simogatnak.
Éledez új tavaszremény.

Az éj hajába belefonja
a régi idők mámorát.
A hajnal titkos félhomályán
a jövő fénye sejlik át.

Én lassan-lassan ébredezve
e bűvös áttünést lesem.
Mindenben jelenléted érzem,
bár te már nem vagy itt velem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Bugatti3502017. február 21. 22:58

Kedves Éva!
Versed, szép festői képpel indul, a vége pedig érző szívet takar ! .) Gratulálok!

Bugatti3502017. február 21. 22:55

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

dreaming582017. február 21. 21:39

@Krisztinka: Köszönlek :)

dreaming582017. február 21. 13:12

@Steel: Köszönöm, örülök ☺

dreaming582017. február 20. 21:27

@BakosErika: Köszönlek Erikám!

dreaming582017. február 20. 21:27

@skary: valahol...igen

Krisztinka2017. február 20. 20:51

Gyönyörű, megható...

Steel2017. február 20. 12:51

Sejtelmes, finom, légiesen szép. A második versszak a kedvencem benne.

BakosErika2017. február 19. 18:37

Jól mondja Skary.
Szép verset írtál.
Ölellek.

skary2017. február 19. 18:26

és mégis valahol...ottvan

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom