Nyárutó-őszelő

dreaming58•  2013. szeptember 17. 20:43

Őszül a kert és őszül már a táj,
Lombok zöldjébe rozsdaszín fáj.
Szürkülő ég ejt esőcsepp-könnyet,
múlásillat lengi be az ázott földet.

Virradat szippant hűs ködöket,
nap ujja fényhálót szövöget.
Rét dúsan hinti szirmok özönét,
ökörnyál libben felette szerteszét.

A nyár még válla felett visszanéz,
csodálja: csak ennyi volt az egész?
Majd rándít rajta, és sebesen
elsuhan egy kósza esőfellegen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2013. szeptember 18. 08:53

nem kötött formájú versed meglepően újszerű és sajátosan konkrétum, tetszett

Pera762013. szeptember 18. 07:54

A ritmusa nagyon jó:
''ökörnyál libben felette szerteszét.''
Őszi, az elmúlásról, de nem szomorú nekem... Valami remény ott van, a tavasz ígérete tán. :)