Nincsed takar

dreaming58•  2017. május 21. 11:05

Vetetlen ágyon emléked tévelyeg.
Szívembe véstem utolsó képedet.
Álmatlan forgok, párnámon árny hasal.
Érzem, hogy lassan mindent nincsed takar.

Tudom, apránként ébredni kellene.
Nem alszom, s mégis csak birkózom vele.
Derengő égsátor - foszlik már a homály.
Hunyva tartom szemem, mert kinyitni fáj.




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

merleg662017. május 22. 07:46

Szép, de szomorú versedhez szeretettel gratulálok.

Steel2017. május 22. 00:03

Ismerős...mély szomorúság árad...szépen kifejező, átérezhető vers.

dreaming582017. május 21. 12:09

@skary: hehehe

skary2017. május 21. 12:04

napszemüveg

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom