Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nincsed takar
dreaming58• 2017. május 21. 11:05
Vetetlen ágyon emléked tévelyeg.
Szívembe véstem utolsó képedet.
Álmatlan forgok, párnámon árny hasal.
Érzem, hogy lassan mindent nincsed takar.
Tudom, apránként ébredni kellene.
Nem alszom, s mégis csak birkózom vele.
Derengő égsátor - foszlik már a homály.
Hunyva tartom szemem, mert kinyitni fáj.
merleg662017. május 22. 07:46
Szép, de szomorú versedhez szeretettel gratulálok.
Steel2017. május 22. 00:03
Ismerős...mély szomorúság árad...szépen kifejező, átérezhető vers.
dreaming582017. május 21. 12:09
@skary: hehehe
skary2017. május 21. 12:04
napszemüveg