Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~mindig megmarad(sz)~
dreaming58• 2018. november 24. 10:46
Az ég, mint tiszta tábla
nyúlik az éjszakába.
Rajta csillag lakik,
s a hold, fényes ladik,
csak úszik tova egyre
talán a végtelenbe.
Sötét oson a tájon.
S már közeleg. Úgy várom
és vágyom már nagyon,
s ha elragad, hagyom.
Szorít a félhomály.
Tőle csak szívem fáj.
A saját fényforrásom
egy múltba búvó álom.
Az ég még napot dajkál
de ez fényesebb annál:
két kék szemed, s magad.
Ez mindig megmarad.
2018. november 24.
Steel2018. november 25. 17:20
Fájó, magányt árasztó és nagYon lírai, szép...ölellek.
dreaming582018. november 24. 22:41
@Pflugerfefi: igaz
dreaming582018. november 24. 22:40
@Mikijozsa: köszönöm szépen
dreaming582018. november 24. 15:54
@skary: Nem holmi elvárások miatt...
Egyszerűen nem érzem képesnek magam...és nem akarok újabb fájdalmat - nem adok neki esélyt!
skary2018. november 24. 14:33
@dreaming58: én ha meghalnék sem várnám, hogy örökké hűek legyenek..az élet az az élet..má ha érted mit beszélek...örülnék ha ebben a másik világban ragadt "barátom" élne :)
Pflugerfefi2018. november 24. 14:31
Azok a szemek elkisérnek...
Mikijozsa2018. november 24. 11:30
szépek a sorok, egységesen áll eggyé a három versszak, gratula
dreaming582018. november 24. 11:17
@okeanus:
Tudod, a testem gúzsba köt... Napi 10 és fél óra meló + 3 óra utazás - nem túl sok időt hagy másra, mint az emlékek dédelgetésére...
Köszönöm hogy olvastad.
dreaming582018. november 24. 11:14
@skary: élek...takarékon
okeanus2018. november 24. 11:06
igen megmarad, de szép lassan átértékelődik, nem válik súlytalanná, de nem nyomaszthat végtelenségig.../nem lehet múzeumban élni!/
skary2018. november 24. 11:02
meg..de azért élni kell tovább...tovább