~minden mi enyém~

dreaming58•  2018. február 8. 11:56

Gábor tegnapi verse  inspirálta.

Utolsó órákat élünk. 
Ülünk egy nagy fellegen. 
Alattunk fekete tájak, 
felettünk végtelen.

Ki az, ki vágyódik erre? 
Eltörölt múltak, jövők... 
Én meg csak könnyem peregve 
reszketek a nap előtt.

Nem az én életem féltem: 
nem ér egy lyukas garast. 
De hogy a szép vágyak, álmok 
semmibe omoljanak

az kiborít...ez az önzés 
a porba alacsonyít. 
Nem tudok magasztos lélek 
lenni - a szívem vonyít.

Ugatja éjjel a holdat. 
Fázom. Egy sötét sarok 
mindaz, mit enyémnek érzek, 
s ott fent a csillagok...

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. február 9. 21:42

@BakosErika: Hát nem...
Köszönöm hogy olvasol.

BakosErika2018. február 9. 06:04

Nem tudjuk mi lesz Évám...
Keserű gondolatok. A vers tetszett.

dreaming582018. február 8. 22:31

@merleg66: Köszönöm én is.
Hisz ez természetes - főleg azután, hogy Zsolttal "odapriviztünk" a te versed alá :)

merleg662018. február 8. 12:27

...tetszett a versed ... szeretettel gratulálok... köszönöm, hogy megosztottad a versem...

dreaming582018. február 8. 11:59

Telefonról nem műxik a linkelés... https://blog.poet.hu/merleg66/a-tavoli-ur-sotet-melyen