Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~minden mi enyém~
dreaming58 2018. február 8. 11:56
Gábor tegnapi verse inspirálta.
Utolsó órákat élünk.
Ülünk egy nagy fellegen.
Alattunk fekete tájak,
felettünk végtelen.
Ki az, ki vágyódik erre?
Eltörölt múltak, jövők...
Én meg csak könnyem peregve
reszketek a nap előtt.
Nem az én életem féltem:
nem ér egy lyukas garast.
De hogy a szép vágyak, álmok
semmibe omoljanak
az kiborít...ez az önzés
a porba alacsonyít.
Nem tudok magasztos lélek
lenni - a szívem vonyít.
Ugatja éjjel a holdat.
Fázom. Egy sötét sarok
mindaz, mit enyémnek érzek,
s ott fent a csillagok...
dreaming582018. február 9. 21:42
@BakosErika: Hát nem...
Köszönöm hogy olvasol.
BakosErika2018. február 9. 06:04
Nem tudjuk mi lesz Évám...
Keserű gondolatok. A vers tetszett.
dreaming582018. február 8. 22:31
@merleg66: Köszönöm én is.
Hisz ez természetes - főleg azután, hogy Zsolttal "odapriviztünk" a te versed alá :)
merleg662018. február 8. 12:27
...tetszett a versed ... szeretettel gratulálok... köszönöm, hogy megosztottad a versem...
dreaming582018. február 8. 11:59
Telefonról nem műxik a linkelés... https://blog.poet.hu/merleg66/a-tavoli-u