Mesemaszlag - csak úgy magamnak

A Kisherceg akkortájt, 
mikor a földre érkezett,
nem gátolta semmi, csupán az emlékezet.
Mert rózsáját odahagyva a világot akarta,
de helyette csak a róka barátságát kapta.
Majd ráköszönt Dorothy, ki már tudta jól, igen,
hogyha tornádó készül, a pince mélyiben
kell kuporogni kérem, mert különben a héten
boszorkányt kell agyoncsapni,
s futni sárga ösvényen.
Már együtt mendegéltek Kisherceg s Dorothy.
A madárijesztőnek nem kellett csoki,
csak észt akart fejébe, s a favágó kezébe
belerozsdállott fejsze nem olyan lírai.
Mert neki meg szív ami kellene, és igaz szerelem,
de szív nélkül az élete nem olyan sejtelem.
Az oroszlán, a gyáva elbújt a barlangjába,
a bátorság nem kenyere - de rászóltak ide gyere!
Így velük tartott ő is, mert így szól a mese.
Az erdő sűrüjében Tell Vilmos bujdokolt.
almáját keresztüllőve a zsarnok meglakolt.
A szabadság jelképe lett e tettével ő,
a Kishercegnek megmutatta mire jó az erő.
Dorothy és a Kisherceg haza vágyakozott,
Óz nem segíthet, tudták ezt jól
- a mutatvány megbukott -
Dorothy felébredt, s azon nyomban
otthon találta magát,
Kishercegünk meg a bárány képével
újabb bolygóra szállt.
De érezte rózsája várja,
a szíve nélküle árva,
és az meg ki van zárva,
hogy soha ne érjen haza.

(ez már milyen para)

***

Csak amolyan szómenés...lehet, hogy megártott az éjszakai rémálmom...

***