Mégsem

dreaming58•  2016. november 23. 21:04

Dombhátra gombolva vastag páradunna,
Őszt könnyez a tájra csupasz fénygyerek,
Nyomában barna búbánat ténfereg.

Emlékek szánkáznak az álom peremén,
Mindegyikük egy-egy színes fodrú felhő,
az elmúlás lassan, óvakodva eljő.

Ringat, suttog fülembe, őszt lehel nevetve,
finom ujjakkal simít szívembe hézagot
két dobbanás közé - ez nem is én vagyok.

Mert tiéd a dobbanás, de te nem hallhatod
csak én érzem - érezlek a szélben
(és nem vagy itt mégsem)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582016. november 25. 18:55

@kicsisara: igazán köszönöm ☺

dreaming582016. november 25. 18:54

@Ametist: Köszönöm szépen

dreaming582016. november 25. 18:42

@Zsuzsa0302: Köszönlek drága Zsuzsám!

Bugatti3502016. november 24. 20:20

...meghatóan szép emlékek és képek !

Krisztinka2016. november 24. 14:54

..ha érzed ott van

kicsisara2016. november 24. 12:16

nagyon szép..

Ametist2016. november 24. 08:02

Meghitt, szép sorok...

dreaming582016. november 24. 07:03

@skary:
Hm...lehet

Zsuzsa03022016. november 24. 06:32

Nagyon tetszett léleksimogató versed!!! :)

skary2016. november 24. 05:14

de hallhatja