Megnyugvás

Pókháló lebben sötét zugokban,
poros emlékek bújnak a sarokban,
idő neszez az ajtó mögött,
álmom élén egy csillag pörög.

Ágy alatt nyújtóznak sanda árnyak,
testemre gombol sötét éj vágyat,
ha kezem nyújtom, levegőt karolok,
kikacagnak kaján álomkoboldok.

Forgolódok, gyűri lelkemet múltam:
ostorcsapásától homályba borultam,
csak ha felriadok, akkor nyugszik szívem,
érzem moccanásod: végre itt vagy velem!