m e g h a s a d v a

dreaming58•  2017. december 9. 11:19

kopár falak szakadtak körém
a puszta semmi égből.
tudom ez nem jó jel. emlékszem
nem is olyan régről.
másodszor épült börtönöm
- mi lehet oly nagy bűnöm -
agyam nem fog. a csillagok
foszló fényeit tűröm.
a hold az bújkál. fellegek
takarják. ez csak álom.
hogy mégis millió fényszikrával
vert mennyboltot látom.
az ablakon kilesve ott
a sötétben régi énem.
csak ácsorog a ráhulló
álomszűrt mesefényben.
kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik.



2017. december 9.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Kicsikinga2017. december 10. 07:14

"kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik."

Igen, igen, és igen...
Juj, de szorít a torkom, ugyanis leírtad az érzéseimet!!!!!

"az ablakon kilesve ott
a sötétben régi énem."

dreaming582017. december 9. 20:59

@merleg66: Köszönöm szépen, kedves Gábor :)

skary2017. december 9. 20:28

mintmindönki

merleg662017. december 9. 13:23

kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik.

...neked is így kellene... szeretettel gratulálok szép versedhez.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom