Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
m e g h a s a d v a
dreaming58• 2017. december 9. 11:19
kopár falak szakadtak körém
a puszta semmi égből.
tudom ez nem jó jel. emlékszem
nem is olyan régről.
másodszor épült börtönöm
- mi lehet oly nagy bűnöm -
agyam nem fog. a csillagok
foszló fényeit tűröm.
a hold az bújkál. fellegek
takarják. ez csak álom.
hogy mégis millió fényszikrával
vert mennyboltot látom.
az ablakon kilesve ott
a sötétben régi énem.
csak ácsorog a ráhulló
álomszűrt mesefényben.
kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik.
2017. december 9.
Kicsikinga2017. december 10. 07:14
"kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik."
Igen, igen, és igen...
Juj, de szorít a torkom, ugyanis leírtad az érzéseimet!!!!!
"az ablakon kilesve ott
a sötétben régi énem."
dreaming582017. december 9. 20:59
@merleg66: Köszönöm szépen, kedves Gábor :)
skary2017. december 9. 20:28
mintmindönki
merleg662017. december 9. 13:23
kapnék utána. nem lehet
mert egyre messzebb siklik.
arcán mosoly és lágy öröm
- ő még a szépben bízik.
...neked is így kellene... szeretettel gratulálok szép versedhez.