Lassan

dreaming58•  2017. március 6. 21:18

Már lassan két év nélküled
- mellettem nincs kopog.
Lelkemben őrzöm hangodat.
Időm csendben csobog.

Az ég színe most nyűtt-fakóbb,
eltűnt a ragyogás.
Tavasz zsebében kuporog
egy fura látomás.

Hazudhatnám, hogy jól vagyok,
de túl kevés a fény
- szemed kékjében elvitted.
Kihunyt a szenvedély.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. március 11. 17:17

@Steel: nagyon köszönlek

dreaming582017. március 9. 19:40

@kapocsi.ancsa:
Igaz.
Köszönlek.

Steel2017. március 7. 22:06

"Az ég színe most nyűtt-fakóbb,
eltűnt a ragyogás.
Tavasz zsebében kuporog
egy fura látomás.

Hazudhatnám, hogy jól vagyok,
de túl kevés a fény
- szemed kékjében elvitted.
Kihunyt a szenvedély."

Gyönyörű...csak megölellek most.

kapocsi.ancsa2017. március 7. 17:59

többször csak csöndben olvaslak
mert van amihez nem illik a szó

dreaming582017. március 7. 15:49

@Bugatti350: Köszönöm szépen

dreaming582017. március 7. 07:11

@skary: igen...az emlék...
Csak...az meg fáj.......

Bugatti3502017. március 7. 06:13

- szemed kékjében elvitted.
Kihunyt a szenvedély.

Nagyon szép záró sor, még ha szomorú is...

skary2017. március 7. 04:37

de valami csak maradt

dreaming582017. március 6. 23:38

@kevelin: Köszönlek szépen

ArnyekEsFeny2017. március 6. 23:17

Nagyon szép!
Árnyék és Fény

kevelin2017. március 6. 21:25

Szomorúságod által nagyon szèp verset írtál

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom