Lábujjhegyen

A némaság vagyok,

és te üvöltesz bennem.

Hiányod itt sikít

ezzel megtörve csendem.

Lábujjhegyen oson

a hűvös éjszaka,

Tenyerén ott lapít

a "nem vagy itt" hava -

lehűti éjemet.

Most nem nevet a hold.

Felém küld fényeket,

hazug reményt koholt.