Köszönet az égnek

A gyermekkor csodás
lázas várakozás,
kulcs a szép jövőhöz,
csupa rejtelem,
magam mögött hagytam
lágy hímporát régen,
magány szegélyezte
felnőtt életem.

Ki mellettem társ volt,
cserbenhagyott rútul,
tovalibbent gyorsan
a nincs oldalán,
fogam megcsikordult,
annyira akartam:
ébredjek fel! - ugye
álom volt csupán?

A keserű kelyhet
kiittam fenékig
-szám széléről cseppent-
"mit törődsz vele?"
ismételtem csendben,
éjfekete fényben
behúnyt szemmel éltem,
méreggel tele.

Majd, úgy nagysokára
oszladoz a pára,
a köd jégszívemről
illanni akart,
szempillám is rezdült,
majd fülembe csendült
mézízű hangodnak
édes dallama.

Nincsig futó hosszú
utazás az élet,
szegélyezik fények,
vágyak, örömök,
most, hogy rád találtam,
s helyemet melletted,
köszönlek az égnek!
- mindent köszönök!