Könnyfátylas sorok

dreaming58•  2015. október 31. 19:15

Az ősz minden levélkönnyét elhullatta,

kopáran állnak már a büszke fák,

sírok közt ködöt görget a hajnal,

de egyre többükön fehérlik virág.


Mikor olyat rejt mázsás terhű sírhant,

akihez fűzött édes szerelem,

ilyet a szív csak nagynehezen bírhat

- csak "ott fent" tudják, milyen nehezen...


Kis lángot gyújtok, s vele lobban szívem,

alig látok már át a könnyeken,

most úgy érzem, már senkim-semmim nincsen,

életem értelme volt ő nekem.


Míg kis gyertyámat a jeges szél fújja,

ha engedi, ha megadja az ég,

egy pillanatra magamon érzem újra

a kedves árnyba fúlt tekintetét...




Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582015. november 1. 20:42

@csillogo: Köszönlek kedves Marika :)

dreaming582015. november 1. 14:35

@muca..: gombóc...és puszi

csillogo2015. október 31. 20:34

Megható, szép vers...!

Törölt tag2015. október 31. 19:23

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom