Kalliope titokblogja
VersNézd
Nézd édes,
álmodtam neked
rózsás ligetet,
hol fáradt testedet
megpihentetheted.
Majd álmodtam föléd
tündöklő azúr eget,
mely aranyló napkorongnyi
derűt küld neked
-és végül már nem is tudtam,
mit is álmodjak még,
talán tökéletes a kép-
De egy, mit eddig még
nem árultam el,
figyelj,
mert végesvégig én is
ott voltam veled,
s karod ölelt!
Mert így kezdődött...
Ballagtam utamon szertelen,
távolba merengett szemem,
a Szerelem szembe jött velem
-először észre sem vettem-
csak rám mosolygott csendesen,
tőle szikra gyúlt szívemen,
s szinte észrevétlen, édesen
kapott gyengéd karjába,
s repült velem...
Tükröd vagyok
Tükröd vagyok,
lépted csendes,
szembe jössz,
s én átölellek.
Álom ringat,
s érted reszket
ez a szív, mely
oly szerelmes.
Vezessen már
lépted ébren
énfelém,
a napsütésben,
ne tört tükör
cserepében
lássam végre
mosolyod!
De addig
tükröd vagyok...
Hullócsillag
Hullócsillag létem
szikrát von az égen,
én közben elégtem
-senki nem sírt értem-
zuhantam, s Te néztél,
csendben ölbe vettél,
szívedhez illesztettél,
tündökölnek fények,
lásd, érted újra égek!
Válasz
Mikor szellősusogással
borzongatod álmom,
tudom, érzem, élem
fényes boldogságom
érezeheted : én már
nem tudok (s nem is kell)
harcolni, csak érted
reszkető szívemmel,
mert bennem élsz tényleg
boldog lebegésben
merülj el, láss, érezz:
örökre, egészen!
--------
Ez egy válaszvers sz54lacának az Olyan mint te című csodájára :-)