Kalliope titokblogja

Idő kell, miért nincs?
miért a rohanás
átgázol és megtör,
mint a lódobogás.

Széthasít mint nádat
a lecsapó szablya,
kifordít magamból
elsöprő vihara.

Gonosz a valóság,
nem enged repülni,
lecsördít a földre,
nincs idő megélni:

a dolgok elfutnak,
villám közepette.
nem is melenget más
csak a tegnap este.

Reszket bennem szívem, lelkem
midig ezt a fényt kerestem,
amit elhoztál szemedben-
-most árad rám tűzpatakban,
végig perzsel álmaimban,
andalodva két karodban
én is fénnyé válok nyomban.

Napok, órák, percek,
mosolyok peregnek,
szívemhez símulnak
kedves szavaid.

 Szóvarázslat veled
már egész élet
-öelj át, mert félek-
s tudd, hogy válak itt.

...hogy ide találj...

Igaz vagy?
Ugye elhihetem:
nem csak a gonosz
árnyak játszanak velem,
mikor reggel
ébredek, fejemben
incseleg:
megint egy szép napom
telik veled!

Derűt hint napomra
minden kedves szavad,
csoda volt hallani
simító hangodat.

Egyetlen fénypászmán
elvillan az élet,
kérlek, világíts még,
mert sötétben úgy félek.