Kalliope titokblogja

Vers
dreaming58•  2020. augusztus 14. 23:44

~álomcsapda~


"Én úgy hallgattam mindig, mint mesét"
a nyári esték csendes sóhaját,
mikor titkokat suttognak a fák,
s a szellő fogja mindük lombkezét.

Én dúdoltam még akkor is ha fájt,
ha távolba futott minden remény,
ha kihunyni látszott az utolsó fény,
kicsúfoltam az ijesztő halált.

Most ott kint ezer tücsök hegedül,
és itt bent senki nem fogja kezem.
Kik olvassátok, szurkoljatok nekem
"hogy ne maradjak egész egyedül."


Az első és utolsó sort József Attila: Én nem tudtam című verséből kölcsönöztem.

dreaming58•  2020. július 18. 11:05

~pirkad~

Lélegzetfojtva vár
a vidék csak lapul,
derengés kúszik át
távolban hanyagul.

Harmatcsepp függ s figyel
a friss fűszál hegyén,
- bárcsak egy fénysugár -
ennyi a zöld remény!

Arany glóriát lehel
a domb fölé a nap,
majd feljebb araszol,
s fák lombja lángra kap.


dreaming58•  2020. július 2. 23:17

~éjtitok~

csillagok gyűlnek az égen
álom hintáz a fényen
lángot vet heve lobban
elbúvik a sarokban
érzések csak a csendben
surranak a szívekben
lágy halkuló dobbanásban
égig szökő csoda vágy van

dreaming58•  2020. június 6. 17:02

~csak múló hangulat~

 

 


vánszorog az idő

szárnya nőtt a fáknak

esti imafélét

mormol most a bánat

elhessenteném de

kapaszkodik rútul

szobám sarkaiban

egy egy álom búsul

félve nézek elé

mit görget a holnap

zaklatott éjemben

félelmek csaholnak


 





dreaming58•  2020. május 14. 13:11

~füst-emlékek~


Anyukám és Apukám megismerkedésük után két évig távol éltek egymástól.
Aztán megesküdtek, megszülettem én, nyolc évvel később az öcsém, és összesen tíz bodog év után apukám 32 évesen hirtelen meghalt.
Táv-szerelmüket egy nagy doboz levél dokumentálta - melyeket tini koromban én is olvasgathattam.
Sajnos néhány évvel ezelőtt anyukám is elment - és a levelek nincsenek sehol - pedig ott őrizte őket a szekrényében.
Így már csak a szívemben élnek...


******

Semmibe foszlottak
régi füst-emlékek,
izzó, ódon álmok,
és finom érzések.

Volt egy halom levél.
Eltüntek. Nincsenek.
Úgy vágyom olvasni,
mint árva kisgyerek.

Azt, ki írta őket
régen elvesztettem,
és kinek daloltak
-már ő sincs itt velem.

Anyám, apám együtt
járnak tán az égbe',
betűik, szavaik
itt, lelkembe égve.

Sárgult papírlapok.
Nyomukat sem lelem.
Múlt ködébe olvadt
egy égi szerelem...


******

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom