Kalliope titokblogja

ha nem mondod ki nem igaz
de a szó ez a kis pimasz
valóságossá igazítja
nem lehet már vonni vissza

ha nem mondod nem létezik
és bár hiába kérdezik
nem tudom és nem értem
hogy akkor mitől féltem

csak ne nyisd ki a szemedet
halántékon az ereket
a feszültség úgy kidagasztja
repüljünk el a virradatba

Pillanatnyi álom, zsebei dagadnak.
Benne tolong minden perce az elmúlt napomnak.
Hogyha végigveszem, hogyha újraélem,
nincs benne semmi különös. Én mégis úgy érzem,
furcsa látomások: ujjal tenyérbe rajzolgat
halvány, vékony reményt a reszketeg holnap.
Szemem ki is pattan, madarak kánonban
hiredtik az új nap hírét. Itt vagyok magamban.
Napom arcán szeplő - vagy májfolt - a magány.
Írok néhány sort magamnak majd rímel is talán.
(igáslónak perec kockacukor helyett)
Kimért lassú léptet diktál. Semmi nem siettet.

***

Eredetileg a megadott szavas topikba szántam ezekre a szavakra:

pillanatnyi, pattan, tenyérbe, kánonban, zsebei, furcsa, szeplő, igásló, perec, siettet

csikordul csönd oson az éj
ablak alatt álom szalad
nem ér már el a csillagfény
számban keserű íz marad

ablaküveg koccan talán
karcolja jéghideg karom
grimaszt mutat szürke magány
morzsa lapít az asztalon

***

(Majd két év után végre itthon volt kisebbikem Londonból...
Több mint egy hónapig itt volt velem/nekem...............tegnap elutazott...)

kék szárnyát fejem fölé feszítve
az est suhan a dombokon
hűs szél csókolja homlokom
s te nem vagy itt

valahol távol messze megremegve

rólad suttog az éjhomály

néha csak tompa néha fáj

hogy nem vagy itt

szinte már itt hallom lassú lépted

zajongó szél becsap

megcsal ez nem te vagy

hisz nem vagy itt

az éj sötét fátylába burkolódzva

fülembe zsongod:

régi nóta - hallgatom

mégsem vagy itt

Az

 igazi

karácsony

az nem ilyen.
Az tenyerébe vesz szeliden.
Elringat, ölel és vígasztal.
Nem csak egy magányos szép asztal.
Az igazi karácsonynak van illata.
Fenyő és fahéj, méz. Csillaga
ragyog és rám kacsint. És olyankor
hó is hull odakint. Gyanakszom:
ez nem is igazi... Csak alszom
és butákat álmodom, s közben
a szobámon átoson a valódi, örök
és finom puha.

Üdvözlégy lelkem karácsonya!

2020. december 23.