Kalliope titokblogja

Szemhéjamba csipked,
szempillámon billeg,
fényzáporral áraszt,
ringat reggelem
- mert Ő itt van velem!

Szívem dúdol álmot,
álmok között lángok,
lángok felett Éden
-lebegek az égen-
szeme tükrén fényben

- itt az otthonom -

Szitáló fények napot zizegnek körém,
zümmögő hangok dünnyögnek álmokat,
próbálok lépni, nem jutok túl körén,
bilincsbe fogott, itt tart a virradat
(álmaim közt is kutatom hangodat)

Tépném magamról nyűtt álomköntösét
múltamnak, mégis néha itt lebeg,
olyankor még jobban vágyom érezni:
vagy nekem, ölelsz, és nem csak képzelet
(boldogság érezni gyengéd két kezed)

Már nem kell álom, hogy boldog legyek,
már ébren is lángol bennem a képzelet,
és addig szeretnék csak élni én,
míg fogod kezem, és így csillan szemed,
mert ez már a minden nekem!

Nappalok csak azért vannak,
nekem Téged elhozzanak,
az éjszaka titka mámor,
s a titok őrzője Ámor.

Tele van a szívem Veled,
ne mozdulj, mert szétfeszíted.
Ülj csak ott bent, szép nyugodtan
- vagy bújj meg a két karomban!
 

Surrannak álmok,
villannak fények,
fordult az év
és csordul a lélek,
éjbe lehelt szavak
motoznak fülemben,
Egyvalaki végleg
otthont lelt szívemben!