Kalliope titokblogja

Anyukám és Apukám megismerkedésük után két évig távol éltek egymástól.
Aztán megesküdtek, megszülettem én, nyolc évvel később az öcsém, és összesen tíz bodog év után apukám 32 évesen hirtelen meghalt.
Táv-szerelmüket egy nagy doboz levél dokumentálta - melyeket tini koromban én is olvasgathattam.
Sajnos néhány évvel ezelőtt anyukám is elment - és a levelek nincsenek sehol - pedig ott őrizte őket a szekrényében.
Így már csak a szívemben élnek...

******

Semmibe foszlottak
régi füst-emlékek,
izzó, ódon álmok,
és finom érzések.

Volt egy halom levél.
Eltüntek. Nincsenek.
Úgy vágyom olvasni,
mint árva kisgyerek.

Azt, ki írta őket
régen elvesztettem,
és kinek daloltak
-már ő sincs itt velem.

Anyám, apám együtt
járnak tán az égbe',
betűik, szavaik
itt, lelkembe égve.

Sárgult papírlapok.
Nyomukat sem lelem.
Múlt ködébe olvadt
egy égi szerelem...

******

- Anyák napjára -

Sok éve már nem mondhatom
személyesen hogy légy velem,
sok éve fáj a jéghiány,
anyácska, seb vagy lelkemen.

Ma itt a napja, csillagot
fonok hajadba édesem,
ma szeretetem gyémántját
tűzöm az égre, higgy nekem.

Ha egyszer én is indulok,
tudom, ott vársz rám. Légy vidám.
De addig lentről küldöm el
szavam: szeretlek jó anyám!

- egy, már valódi angyalnak Anyák napjára -

Batyumba' nehéz terheket viszek.
Tőled kapott sok szép napot,
évet - nézem hová futott.
Felgöngyölték tündérkezek.

Mert jó volt élni tudva azt,
te vigyázod a léptemet,
de jéghiányod eltemet.
Egy nap nem tud rá hűs tapaszt.

Egy nap?...az évnek összese
rólad szól - csöndes hegedű,
a dallama oly gyönyörű.
Fülembe mormolt  szép mese.

Arról, hogy volt egy angyal itt,
álma nyomán szépült a lét,
szemében zöldet int a rét.
Még mindig érzem kezeit.

***********

Kátrány-mérgét zúdítja rám
(miért?) én nem bántottam őt soha.
Ilyen gonosz? (vagy ostoba)
El sem hiszem hogy egy a tő,
hogy ő is egy alomból nőtt
velem. Nem értem én,
s talán nem értem meg soha...

2020. május 2.

zárójelbe tett az élet
egyenletemből kivont téged
majd sután félbehagyott
nem látom ha nap ragyog

fent az égen csillagporba
gyengéd kézzel csomagolja
lelkemet a 'nincssehol'
- szívemen magány dobol -