Kalliope titokblogja
Személyes~voltál~
Harminchárom voltál.
Én már majdnem dupla
annyi évet éltem…
És ez olyan furcsa.
Eltűntél a földről,
pedig hiányoztál
Amíg éltél bizton tudom:
legjobb apa voltál.
~panasz és lázadás~
Lassan fogyok el a jelenből:
a fényt lopják el a szememből.
És ha nem látok,
az nekem átok.
Köszönöm, nem kérek ebből!
~éjfércelő~
óvatlan huppannak a percek
a nincsbehónuk alatt ott lapul az emlékekkincsefércelem az éjben szakadozómagamcsak a köd gomolyog a reggelmessze vanhiába hogy nyár van úgy didergekfázommesszire kerül most megnyugvásés álomképzelet rajzolgat fakult képetelémköddé foszlott szívem ringatjatenyerén~múlik~
...már több múlt el, mióta nem vagy, mint amennyit velem voltál...
Gyűlnek a könnyek
és a fájások
- július számomra
örökös átok.
Te is - már hét év!
el sem hiszem...
Múlik az élet.
Nincs szerelem.
sz54laca emlékére
Holnap (július 10-én) lesz hét éve...
Bezárva
Bezárva
Áporodottan szürke napok
suttognak búgnak: semmi vagyok.
A holnap csak néz - mit tehetek,
fáradt lépéssel tovább megyek.
Vállamon ül a múlt szelleme,
csak hátra pillog árnyas szeme.
Előre néznék - fal mindenütt.
Az óra mindjárt éjfelet üt.