Kalliope titokblogja
GondolatokÉjmorzsáim
morzsálódik az éjjel
markomból hullik széjjel
vállamra teríti szürke köpenyét
jégkönnyet hullat a februári ég
majd palástját lassan összehúzza
tenyeremből csak hull a morzsa
szóródik lassan szanaszéjjel
hajnalba porlik az éjjel
csak szavak
koppan. hallgatom.
tetőn. ablakon.
futnak. képzelet.
álom. két kezed.
cseppek. kint az ég.
fények. fut feléd.
borzong. átoson.
rólad. álmodom.
Szilveszter
Csillagokat flitterezett
alkalmi ruhájára az ég,
tudja, hogy ma bulizni kell,
eljött az esztendővég.
Ha beborul akkor se baj,
éjfélre vár a világ,
konfetti hull, csillog a fény,
sivítanak trombiták
éjfél után szikraözön
- háboru dúl itt talán? -
petárda szól: száz robbanás
csattan az új év falán.
Hajnal felé csitulnak már,
mosolyogj kérlek velem,
boldog új év vár ránk - hiszem
(s rengeteg szerelem)
Csendes hajnali dal
Múlnak az álmok, hallgat a csend is,
bársonyos talpakon surran az éj,
szuroksötétből hajnalba lendít
- fények motoznak az ég peremén.
Lélegzetét most egy pillanatra
elakasztja a nagy várakozás,
hallgat a domb napkorongot várva
- robajnak hallik a szívdobbanás.
Belereped fénye a derengésbe,
csendittas mezőkön iramlik szét,
lángujjal rajzol a boldog égre,
gazdagon hinti szívünkre hevét.
Éjbe festett sorok
Vörösre vérzett ég szélén a felhő,
lám, alkonyba hull már minden fénysugár,
bársonyest félénken osonva eljő,
homályban múltidéző gondolat jár.
Csillagokat varr selyemfeketébe
a lágy ujjú éjfél - kedvem keresi -
felhőket biggyeszt égi ecsetjével,
közéjük a holdat éknek illeszti.
Fáznak az érzések - láng gyúl az éjben
- melengető fénye lelkemig hasít,
rézkarcot álmodik bronzszínű fémen,
szívemre nyugalomfátylat igazít.
Festegetnék én is égre szép képet,
ujjaimmal húznék felhőcsíkokat,
de most sötétség van, nincsenek fények,
a holnap csak csillanó vágygondolat.