Hozzád...neked...

Ágyam mellé térdelt egy évezrednyi bánat.
Nem tudtam hogy eddig, és ilyen nagyon fájhat.
Ma éppen négy hónapja - akár egy pillanat -
most nem szárítja könnyemet a ködös virradat.

Tudom, hogy úgy szeretnéd: ne hulljon már, de látod,
 üresnek érzem nélküled e rozsdaszín világot.
Ha fentről látsz - hiszem, igen - egy mosolyt küldesz nekem
gyógyflastromként, hogy ne szaggasson ennyire a szívem.

2015. november 10.

***