Holdtalan

dreaming58•  2017. október 6. 06:32

holdról álmodik a sötét égbolt
hiányától hullik könnye egyre
az őszi felhők is tudják: de rég volt
mikor fénye ezüsttel szegte

kacér szoknyájukat

ködlabdák gurulnak lent a réten
álmos bokrok  ujjukat nyújtják
mutogatva ki alszik - mert én nem
- valami fura kábulat hull rám

mindenen túl mutat

mintha látnám: közeleg a hajnal
tenyerében őriz új reményt
bal zsebében megbúvik a lelkem
ez kárpótol talán mindenért

(egy félbetépett fakult életért)

 

 

2017. szeptember 25.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. október 6. 23:39

@merleg66: Lehet - néha igen :)
Köszönlek :)

dreaming582017. október 6. 23:38

@kevelin: :)

dreaming582017. október 6. 23:38

@Mikijozsa: Köszönöm :)

kevelin2017. október 6. 22:43

ködlabdák gurulnak lent a réten nagyon jó

merleg662017. október 6. 22:04

...azt hiszem látszik valamicske fény az alagút végén...remek versedhez szeretettel gratulálok.

Mikijozsa2017. október 6. 21:14

nagy szeretettel írtad, telve vagy optimizmussal, gratula

dreaming582017. október 6. 21:02

@Krisztinka: Köszönöm szépen - azt is hogy olvastad :)

Krisztinka2017. október 6. 16:55

@dreaming58: Nagyon szép,mint mindig és szomorú mint majdnem mindig. Szeretettel ölellek.

dreaming582017. október 6. 13:09

@petruchio: Köszönöm, Imrém ☺

petruchio2017. október 6. 07:49

"egy félbetépett fakult életért" szólnak a verseid....szép

dreaming582017. október 6. 07:40

@skary: ej ej...nem veszel te éngem komolyan....

skary2017. október 6. 06:47

kapcsódd fő a lámpát...oszt égybű világosabb lössssz