hiánykiáltó

dreaming58•  2017. március 26. 12:02

Régi vers - új köntös...


csendoszlopok
szakadtak nyakamba
hangtalan sikolt
sebez a némaság
a világ hiányt kiált

rongyra tépett álmok
szédelegnek bennem
(tovább kéne mennem
mégis maradok)

levél fonákjára
írtam panaszom
(észre se vette
senki a világon)

egyedül tartom vállamon
fénytelen bánatom

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582017. április 29. 23:09

@Steel: Nem vettem akkor észre - bocsánat :)
Én is ölellek, és köszönöm...

dreaming582017. március 26. 23:09

@skary: ez

dreaming582017. március 26. 23:09

@Kicsikinga: Ölellek Kingám :)

Steel2017. március 26. 20:00

Mélyen szomorú és gyönyörű...megérintett. Ölellek.

skary2017. március 26. 14:02

ezvan

Kicsikinga2017. március 26. 12:57

"levél fonákjára
írtam panaszom
(észre se vette
senki a világon)

egyedül tartom vállamon
fénytelen bánatom"

Most is megérintetted a szívemet, mert jól ismeri ezt az érzést!

dreaming582017. március 26. 12:43

@Mikijozsa: Köszönlek

Mikijozsa2017. március 26. 12:06

Bizony, nagy űr a hiány, tudom jól.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom