~hátha~

dreaming58•  2018. október 23. 12:17

Szél zizzent levelet
búcsúsuttogással.
A nyár emléke már
nagyon messze szárnyal.
Kézen fogva suhan
alkony a ködökkel.
Duruzsol a kályhám.
Felesel a csönddel.


Pohár alján álom.
Összegyűlt a cseppje.
Mákonyával boldogságot
illesztett szívemre.
Felhörpintem végül.
Az éj a barátom.
Fölém feszült sötétkékjén
szemeidet látom.


Szendereg a sötét
szobám négy sarkába'.
Kint a hajnal sálat csavar
kopasz fák nyakára.
Fény első sóhaját
mégis mindig várom:
hátha nincsed csak káprázat
- egy buta rémálom. 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

dreaming582018. október 31. 07:33

@Mikijozsa: köszönlek

Mikijozsa2018. október 25. 08:10

tény, duruzsol a kályha és a pohár alján álmokat vissza kéne hozni... mert soha nem fog elkopni az érték

dreaming582018. október 24. 22:36

@kevelin: Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm szépen.

dreaming582018. október 24. 22:35

@SzaipIstvanne: Köszönlek, Marikám :)

dreaming582018. október 24. 22:35

@skary: ja

kevelin2018. október 24. 15:52

Hátha nincsed csak kàprázat egy buta rèmálom_az egèsz vers szèp de az utolsó sorok különösen elragadók

SzaipIstvanne2018. október 24. 15:29

Olyan nagyon szep, meg igy szomorusagaban is. A befejezo versszak szivemig ert.
"hatha nincsed csak kaprazat
- egy buta remalom." Surun gondolok en is igy. Olelessel.

skary2018. október 24. 07:15

eemúlikmindön

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom