Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
~hátha~
dreaming58• 2018. október 23. 12:17
Szél zizzent levelet
búcsúsuttogással.
A nyár emléke már
nagyon messze szárnyal.
Kézen fogva suhan
alkony a ködökkel.
Duruzsol a kályhám.
Felesel a csönddel.
Pohár alján álom.
Összegyűlt a cseppje.
Mákonyával boldogságot
illesztett szívemre.
Felhörpintem végül.
Az éj a barátom.
Fölém feszült sötétkékjén
szemeidet látom.
Szendereg a sötét
szobám négy sarkába'.
Kint a hajnal sálat csavar
kopasz fák nyakára.
Fény első sóhaját
mégis mindig várom:
hátha nincsed csak káprázat
- egy buta rémálom.
dreaming582018. október 31. 07:33
@Mikijozsa: köszönlek
Mikijozsa2018. október 25. 08:10
tény, duruzsol a kályha és a pohár alján álmokat vissza kéne hozni... mert soha nem fog elkopni az érték
dreaming582018. október 24. 22:36
@kevelin: Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm szépen.
dreaming582018. október 24. 22:35
@Törölt tag: Köszönlek, Marikám :)
dreaming582018. október 24. 22:35
@skary: ja
kevelin2018. október 24. 15:52
Hátha nincsed csak kàprázat egy buta rèmálom_az egèsz vers szèp de az utolsó sorok különösen elragadók
Törölt tag2018. október 24. 15:29
Törölt hozzászólás.
skary2018. október 24. 07:15
eemúlikmindön