Hajnalcsoda

Kibuggyan az éjsötétből
az első óvatos sugár,
felhőrepedésen csordul
- ma rám egy szép nap vár -

Pipacsok bársonyszirma
hajnal hűs cseppjeit issza,
hintázik fűszálak hegyén
harmatnektár, és nézem én...

Hajnalt suttog a tájra
az édes szavú szellő,
kelyheit mind kitárja
mező ezer virága...

Ahogy a fény fent kivirul
az álom sötét kútba hull
- boldogság szegődik társamul,
szememben s szívemben fény lapul!

(csoda az amit érzek:
Istenem, de jó hogy élek!)