~fénykörbe zárva~

A szürkület felfalta a tárgyakat,
szobám a lámpa fénykörébe zárt,
az íróasztalom lett a világ.
Csak fantáziám kapott szárnyakat,
s fény-pókhálója rám tapad.

Belül figyel egy cseppnyi értelem.
Már csak a fény mutatja: itt vagyok.
Kint fehők mögött morzéznak most is csillagok.
A billentyűzet segít énnekem
lerajzolni kifakult életem.

De csend van. Mély. Csak szív dobog.
Enyém az?..vagy már álmodok?
Nekem üzen a dobbanás talán
e szürkeségbe fúló éjszakán.

(2020 október 19. éjjel)