Feloldódva

 

Csendbe mélyül, feketét sír az est.

Éjszakámba szédült képeket fest.

(rólad - ki többé  nem hajolsz felém,

ki messze tűnt - már el nem érlek én )

Feloldódok egy éji körforgásba',
csak téged nézlek - nem figyelek másra.

De a hajnal lassan ellepi szobám,
álnok derengését csempészi rám.

Ha fény érinti, porrá foszlik álmom.

Könnyek harmatja hintáz szempillámon

- érted hullik. Veled ring a lelkem.

Ennyire már nagyon rég szerettem...