És

Még itt motoszkál némely régi hangod. 

Ahogy az éj gyöngysorát fent az égen tartod: 

az oly jellemző - precíz csillagháló

feszül felettem. Az is mily találó

hogy hajnalonta álmot hintesz énrám:

veled kaptatok fényfonatú létrán

kezem meghitten tenyeredben tartod,

felém fordítod békeszőtte arcod

és megnyugtatón hozzám ér a vállad

- könnyem lassanként nincsbe szárad...

és boldoságba olvad ott a lelkem

szél keringője veled pörget engem,

és úgy érzem a nyár sosem ér véget,

és mindörökre visszakaplak téged, 

és pillangószárny röppent ki a mából, 

és hozzád bújva eltūnik a távol, 

és nyugalomfátyol borul fölénk -

ez mind hamis, csak álomkép kisért!

- bármit megadnék egy érintésedért -