~erdőmese~

Rozsdaszínbe öltözött az erdő
tudta jól, hogy egyszer ez is eljő:
vége lesz a harsány zöld pezsgésnek,
langy szellő finom érintésének.

Ahogy gyorsan fogytak a nyárpercek
hajnalonként harmatgyöngycsepp reszket
minden egyes fűszálnak hegyébe'
hirdetve: a forróságnak vége.

Összerezzen minden szélrohamra,
eső könnye szánva csordul rajta,
minden fáradt fának hull az éke
lassan nem marad egy levél se!

Ősz gyengéden ráborítja fátylát
s ködköpenyben így alussza álmát.
Megsimítja bágyadt nap reménye:
egyszer újra fürödhet a fénybe'...

***

Tudom, picit előreszaladtam, de hip-hopp itt van...

***