~emléked ékszer~

 

lépkedek a göröngyös

napok rideg álmán

tudom csak szürke

mi vár rám

(már nem nézel)

 

néha fények is jönnek

fura ízt adva a csöndnek

bőröm izzik hol tenyered hiánya

sikolt a világba

(már nem érzel)

 

hanyatt fordul az éjjel

szikrákat pöcköl széjjel

majd jótékony enyhe

álmot borít szívemre

(miért mentél el)

 

emléked ékszer